Hogyan adtam le az első 10 kilót

szolke kérdezte, hogy hogyan sikerült leadnom a kezdeti kilókat még futás előtt. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat-e téren, de egy biztos, nincs egy egyszerű válasz. Több mindent csináltam, de persze nem lehet egyértelműen megmondani, hogy emiatt vagy amiatt sikerült. Lássuk milyen tényezők járultak hozzá a sikerhez:

Lindy Hop: Az első és talán legfontosabb, hogy szeptemberben beadtam a derekam Panni felvetésének és elkezdtünk Lindy Hop órára járni. Nem nagyon hittem, hogy meg fogom szeretni, tévedtem. 🙂 Ennek hála lényegében észrevétlenül, szórakozva bejött 90 perc mozgás az életembe. Persze az elején ez még nem volt túl intenzív, de mostanra már elég jó tempója van az óráknak. Bár tény, hogy ha belesek a középhaladó csoportba, akkor mindig átértékelem ezt 🙂 Viszont ilyenkor meg az vigasztal, hogy előbb utóbb én is középhaladó leszek 🙂 Mivel egyáltalán nem rendelkezem zenei vagy táncos múlttal, ezért a lépések felfogása, kivitelezése s mindeközben a lányok vezetése igencsak nagy nehézséget okoz. Úgy éreztem hamar kihullok, ha nem találok ki valamit, ezért is kezdtünk el járni a novemberben induló csoportba is. Itt újra átvettük a korábbi dolgokat, már több mindenre tudtam figyelni, így sokkal több sikerélményem volt és nem mellesleg már heti fix 180 perc mozgásnál tartottam. Talán februárban indult még egy csoport, úgy döntöttem abba is csatlakozom, mert csak előnyömre válhat. Örömmel vettem tudomásul, hogy ebben a csoportban már segítőnek számítottam. Ez egyrészt az önbizalmamnak is jó tett, másrészt pedig így már fizetni sem kellett ezeken az órákon 🙂 Nagyon megszerettem a Lindy Hop-ot, sose gondoltam volna, hogy valaha majd táncolni akarok, meg tánctáborba menni, de hát az élet mindig tartogat meglepetéseket 🙂 A harmadik órával már heti 270 perc heti mozgásnál tartottam, csak azt nem tudom mi lesz velem júliustól, mert akkortól összevonják a 3 csoportot egybe. Sebaj, majd kitalálok valamit.

Célok meghatározása, leírása: Még év elején írtam róla, hogy milyen fontos, hogy az ember tudatosítsa  magában a céljait és mindezt írásban rögzítse is, majd időnként újra és újra felidézze azt magában, hogy ne tévessze szem elől. Meggyőződésem, hogy akármilyen bagatel dolognak is hangzik, jelentős mértékben hozzájárul a sikerhez.

Kenyérfélék, édességek elhagyása: körülbelül 0-ra csökkentettem (legalábbis egy ideig) mind a kenyérfélék, mind az édességek fogyasztását. Ez egy elég egyértelmű dolog, ezek elhagyásával jelentősen lehet csökkenteni a napi kalória bevitelt, ily módon meg lehet állítani a hízást, átbillenteni azt fogyásba. Nem vagyok híve a valamit teljesen elhagyok, sosem eszek dolognak, ugyanis az szinte kivétel nélkül oda torkollik, hogy aztán egyszer mégis eszik az ember, majd az egészet kudarcnak éli meg. Hiába tartott ki hetekig, hónapokig, most kudarcot vallott. Ez a kudarc meg általában azzal jár, hogy feladja az ember az egészet azzal hogy nem sikerült és folytatja az életét ugyanúgy mint előtte. Na ettől válik tényleg kudarccá. Szóval én úgy vagyok ezzel, hogy megpróbálom minimalizálni, de ha néha néha elcsábulok, azzal nincs semmi baj. Szerintem ez az a hozzáállás amit hosszú távon tartani lehet. Persze nem vitatom, biztos vannak olyan vasakaratú emberek akik elhatározzák, hogy nem esznek édességet, aztán soha többet nem esznek, de azért legtöbbünk szerintem nem ilyen. Persze ez egy érdekes kérdés, mert ott vannak a vegetáriánusok akik nem esznek húst, vagy csak ott van példának az hogy 8 évig aktívan dohányoztam, aztán letettem és most már évek óta nem dohányzok, de ez meg szerintem inkább arról szól, hogy az ember át tudja formálni a gondolatait annyira, hogy örül ennek az állapotnak. Amíg úgy tekintesz rá, hogy neked ez egy megszorítás, amit ki kell bírnod életed hátra levő részében, addig jó eséllyel kudarcra vagy ítélve. Ha ezt sikerül átformálni úgy, hogy örülj annak ahogy élsz, akkor pedig könnyedén lehet tartani akármeddig, hisz nem lesz mit tartani, mert ez lesz a jó és természetes.
Kicsit elkanyarodtam itt, de a lényeg, hogy én nem akarom teljesen elhagyni ezeket a dolgokat az életemből, de eléggé minimális szintre próbálom szorítani, persze az is tény, hogy most hogy elég sok kilót leadtam már és mondhatni aktívan sportolok, többször megengedek magamnak egy-egy sütit, csokit, de azért nem csap át esztelen zabálásba 🙂

Húsfogyasztás drasztikus csökkentése: Ez egy érdekes dolog. Egy párszor már kifejtette a háziorvos, hogy a magas húgysav egyenes út a köszvényhez, ami meg egy baromira fájdalmas betegség. Valahogy kevéssé hiszem, hogy egy 30 körüli embernek felmerül a gondolataiban, hogy esetleg köszvénye lehet, nekem se nagyon merült fel amíg fel nem hívta rá a figyelmem. Világ életemben szerettem a húst, s bár sose tekintettem úgy magamra, mint aki az átlagnál több húst eszik, s lehet hogy ez nincs is így, de ez még nem változtat azon a tényen, hogy laboron kimutatták, hogy magas a húgysavam. A húgysav felhalmozódását a magas purin tartalmú ételek okozzák, amik pedig elsősorban a húsok (belsőségek meg aztán extrém módon), hüvelyesek de még akár a halak is ide sorolódnak. Ha el akarom kerülni a köszvényt, akkor nagyjából 2 lehetőség van előttem, az egyik hogy megfelelő életmóddal letornászom a húgysavamat, a másik pedig hogy gyógyszert szedek rá. Mondanom sem kell, hogy az első mód egy sokkal csábítóbb opció. Sokan szidják az orvostudományt, hogy tünetet kezel és nem oldja meg a valódi problémát, csak azt felejtik el gyakran, hogy a valódi megoldás a mi kezünkben van és nekünk kell tenni azért, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Ha ezt nem tesszük, akkor marad a gyógyszer, ami ugyan nem gyógyít meg, de legalább a súlyos szövődményeket megakadályozza (jó esetben).
A lényeg a lényeg, hogy beszereztem egy húgysav, koleszterin és vércukor mérőt és elkezdtem rendszeresen mérni az értékeimet. Ezt megint csak egy nagyon fontos dolognak tartom. Ha az ember folyamatosan szembesül azzal, hogy nincsenek rendben a dolgok, legyen az vérnyomás, súly, húgysav, koleszterin, akármi akkor az tettre sarkalja, motivál a változtatásban mert beviszi a napi gondolatokba. Ha nincs mérés, akkor heteket hónapokat eltölthetünk úgy, hogy akár csak egyszer is eszünkbe jutna hogy valami nincs rendben.
Látva hogy valóban magas a húgysavam nekiálltam húsmentes napokat tartani, mindig feljegyezve, hogy aznap sikerült-e vagy sem. Sőt volt olyan is, hogy egész húsmentes hetet tartom. Nyomtam nyomtam, de valahogy csak nem akart lejjebb menni. Aztán egyszer rájöttem, hogy lejárt a szavatossága a mérőcsíkomnak és csodák csodájára az újjal már jók voltak az eredményeim. Egy ideig mértem, aztán mivel minden rendben volt, abbahagytam és ennek eredményeként újra fellazultam húsevés ügyileg. Meg is lett az eredménye, mert a legutóbbi vérvételen megint magas húgysavat mértek, így most újra erőre kaptam és újra kevés húst eszek. Konkrétan a múlt hét teljesen húsmentes volt és ennek a hétnek az első 5 napja is. Ezért sem írtam azt korábban, hogy a lisztes dolgokat hagytam el, mert bizony tésztát időnként szoktam enni, mert ha azt sem ennék akkor kb. csak zöldségből, gyümölcsből és tejtermékből állna az étrendem. Így viszont egész változatosan tudok enni a vega napokon is a céges kajáldában, a mozgással meg az amúgy nem túl sok kajával meg simán kompenzálom a tésztával bevitt kalóriákat.
Tudományos tényekkel nem tudom alátámasztani, de úgy érzem a sok vegetáriánus nap is hozzájárult a fogyásomhoz, s bár nem tudnám elképzelni, hogy teljesen vega legyek (mondjuk többször volt már, hogy egy ilyesmi mondatot leírtam aztán mégis bekövetkezett 🙂 ), de azt hogy egy héten több vega napom legyen mint nem vega, na azt simán, ami azért elég nagy fordulat tőlem.

Víz: Naponta minimum 2-3 liter vizet iszok, de mondjuk egy melegebb napon, 180 perc Lindy Hop mellett ehhez lecsúszik még 1,5-2 liter simán. Persze most mindenki mondhatja hogy nem tud ennyi vizet meginni, meg tudom érteni, én sem tudtam. Töredékét ittam ennek, és a hétvégi napokon amikor kevésbé figyelek, most is van hogy kevesebbet iszok. Az én taktikám, hogy minden reggel megtöltök egy literes kancsót, azt odarakom az íróasztalomhoz egy pohárral és a délelőtt folyamán (de van hogy sokkal hamarabb) elkortyolgatom. Kb. az a tapasztalat, hogy ha bőségesebben reggelizek, akkor kevesebbet, ha nem akkor meg többet, meg persze a melegtől is függ. Aztán ha letelik újratöltök. Még 1-2 kancsó simán lemegy mire hazamegyek. Amíg nem volt ott előttem én is alig ittam, de ha ott van, valahogy rákíván az ember.

Megevett ételek feljegyzése: majdnem kimaradt a felsorolásból, pedig ez megintcsak egy fontos tényező volt. Azt, hogy kalóriát számlálgassak és leírjam, hogy mit eszek hamar elvetettem, mert tudtam, hogy 1-2 hétnél tovább úgy sem csinálnám. Ezért próbáltam egy olyan megoldást találni, ami ezt helyettesítheti. Így akadtam még korábban az Argus-ra, ahol is fotó készítéssel lehet dokumentálni az étkezéseket. Persze nem tud kalóriát számolni, de még így is óriási hatása van. Egyrészt sokkal tudatosabban eszik az ember, másrészt az a tény, hogy előbb lefotózom amit megeszek egyszerűen gátat szab a nassolásnak. Könnyű egy egész zacskó akármit észrevétlenül betolni tévénézés közben, de ha előre ki kell venned pár darabot belőle, hogy lefotózd akkor máris nem fogod megenni az egész zacskóval. Ráadásul olyan is gyakran van, hogy úgy érzi az ember nem evett sokat az utóbbi időben, mégse billen a mérleg lefelé, ilyenkor bizony az Argust előkapva simán kiderülhet, hogy talán mégse volt az olyan kevés. Sokkal könnyebb valamit nem megenni, mint utólag sport által leadni azt a kalóriát.

Alapvetően a fenti tényezők voltak a leginkább meghatározóak abban, hogy sikerült leadnom az első 10 kilót. Azóta kicsit lassabban pörög lefelé, de ez várható is volt, meg a kajában is lazultam kicsit. Viszont leírhatatlan a különbség az év eleji és a mostani fittségem között. Eszméletlenül jó érzés megélni, hogy egyre többet és egyre könnyedebben tudok teljesíteni.
Jelenleg kb. -15 kilónál tartok és a fent leírtak kiegészültek még munkahelyre való bicajozással, ami napi 2*35 perc kerekezés heti 5-ször és heti 3 futással is.

Zárszónak álljon itt egy grafikon az elmúlt hónapokban megtett lépésekről, ami szerintem remekül példázza, hogy milyen változáson mentem keresztül. Azt szeretném üzenni minden kedves olvasómnak, hogy sosem késő elkezdeni és a legjobb pillanat ehhez pont most van.