Az első félmaraton

Eltűntem rendesen, fel se tűnt hogy már 5 hónapja nem írtam új bejegyzést, de jelentem visszatértem, újult erővel és egy félmaratonnal a hátam mögött 🙂 Nem is tudom hirtelen hol kezdjem. Talán ott, hogy nem azért nem írtam mert abbahagytam a futást, hanem egyszerűen eltolódtak a prioritások és nem jutott időm blogolni. Pedig annyi minden történt, nem is tudom hirtelen, hogy fogom tudni felsorakoztatni az érdekes dolgokat. Ha röviden össze kellene foglalni az elmúlt időszak futással kapcsolatos dolgait, talán azt mondhatnám, hogy: Endomondo, Angyalcipők, Chi futás, hideg, fut az egész család, rendszeres futóedzés, teljesítménydiagnosztika, ismerkedés a pulzuskontrollal, Földalatti futás, bizonytalanság, Hága, barátság, 2:07:20.

Szeretnék ezekről részletesebben is írni az elkövetkezőkben, lássuk is elsőnek a legfrissebb élményem, AZ ELSŐ FÉLMARATONT 🙂

Félmaratoni visszaszámlálás – T-20 hét – Építsük együtt a sport múltunkat

Lassan 3 hét eltelt a verseny óta. Azt nem mondanám, hogy tétlenkedtem, de azért volt némi kényszerpihenőm. A versenyen elég keményen kihajtottam magam, valószínűleg többet kellett volna pihenni utána, ezzel szemben kedden már újra futottam, ami után ráadásul el is felejtettem nyújtani, majd mindezt tetőzte egy baromi kemény táncóra, ahol többek között félig guggolásban ugráltunk egyik lábunkról a másikra egy csomót. Mit ne mondjak nem köszönte meg a térdem. Ez volt kb. az első komolyabb pont, amikor elgondolkodtam azon, hogy bizony a tánc után is kellene időt hagyni regenerálódásra, ha nem is mindegyik után de legalább akkor ha valami keményebb óra van, ami akár keresztedzésnek is nagyon jó lehet. Mert ha kicsit olvas az ember a témában, akkor bizony hamar szembe jön, hogy igen csak hasznos tud lenni ha a futás mellett valami kiegészítő sportot is űz az ember.

Új cél: Félmaraton

A 10km lefutása után várható volt, hogy új célt keresek, hisz eléggé megszerettem a futást, szeretnék tovább fejlődni. 2 dolgon gondolkodtam: az egyik a gyorsabb 10km, a másik pedig a félmaraton. A dilemmámat az döntötte el, hogy megláttam, hogy majdnem a szülinapomon április 17-én lesz a 31. Vivicittá Városvédő Futás, Félmaraton. Addig még van fél évem, hogy felkészüljek, biztos nem lesz egy könnyű menet, de nem is egy elérhetetlen cél. Amikor eldöntöttem magamban, rögtön írtam is Hollandiában élő Bálint barátomnak, aki nélkül biztos, hogy most nem tartanék itt. Mindig is nagyon jó barátok voltunk és nagyon sok (hol tudatos, hol tudattalan) motivációt kaptam tőle az évek során. Ha nem tudnám, hogy már túl van pár félmaratonon aligha adnám a fejem félmaraton futására. Persze mindig is vannak voltak és lesznek félmaratont, maratont futók, de amikor az ember közvetlen ismerőse tesz ilyet, azáltal elérhetővé, nem is annyira földöntúlivá válnak ezek a dolgok. Részben ezért is írom a blogot, mert remélem, hogy az én történetem is inspirál majd másokat.
Szóval megkérdeztem, hogy nem akar-e eljönni és futni egyet közösen. Ezt a válszt küldte: “A félmaratonhoz természetesen állatira nincs kedvem, de persze benne vagyok, nehogy már ezen múljon :)”.  Mindemellett azt is felvetette, hogy mi lenne ha inkább Hollandiában futnánk március elején, mert sokkal kellemesebb hűvösben futni a félmaratont és áprilisban simán lehet, hogy már 20 fok felett lesz. Mondadom se kell felcsigázott az ötlet, de azért nagyjából attól tettem függővé, hogy tudok-e olcsón repjegyet szerezni, mert azért nem szeretnék vagyonokat ölni ebbe a kis kiruccanásba. Körbenéztem és bizony sikerült elég jó áron beszerezni a repjegyet, úgyhogy most már nincs visszaút (neked se Bálint 🙂 ), március 6-án ott fogunk futni Hágában. Így is van még 5 hónapom addig, ami remélhetőleg elég lesz.

Ettől függetlenül az eredeti elképzelést nem adtam fel. Ott akarok lenni a Vivicittá félmaratonon, ahol remélhetőleg a futótársaim is velem tartanak majd és együtt gyűrhetjük le a picit több mint 21 kilométert. Ki tudja, talán még mások is kedvet kapnak menet közben és csatlakoznak hozzánk 🙂

Persze szép dolog nagyot álmodni, de nem ártana valami épkézláb tervvel is előállni, hogyan is fogok oda eljutni. A neten körbenézve is elég sok félmaratoni tervet lehet találni, pl. itt egy 18 hetes, de még 1-2 hónapja az Endomondo egy elég jó kedvezményt adott, így előfizettem 1 évre náluk a prémium szolgáltatásra. Ennek része az is, hogy különböző edzésterveket kapunk félig meddig testre szabva. Van nekik félmaratoni tervük is. Egy dolog azért picit macerás volt a 10k Runnerre, még pedig az, hogy mivel amúgy trackelésre az Endomondót használtam, így mindig 2 alkalmazást kellett egyszerre menedzselni, ami nem volt mindig zökkenőmentes. Ha az Endomondót használom a továbbiakban, akkor ez bizony egycsapásra megszűnik, nem beszélve arról, hogy tényleg végigvezet az edzéseken, szól hogy mikor milyen tempóban fussak. Arról nem is beszélve, hogy havi egyszer futni kell egy Cooper tesztet (sose gondoltam volna, hogy valaha örömmel fogok gondolni egy Cooper teszt lefutására, pedig most így van) a jelenlegi állapotom felmérésére, ami alapján tovább alakítja majd az edzéstervet. Hogy mennyire fog ez beválni azt nem tudom, de azért olyan nagyon nem hiszem, hogy mellélövök vele. Ettől függetlenül nem fogok foggal körömmel ragaszkodni ehhez, ha időközben elém kerül egy jobb alternatíva, akkor egyszerűen majd váltok arra. Mindenesetre megosztom itt az edzéstervet, hogy akit érdekel meg tudja nézni:
https://www.endomondo.com/training/plan/15793554

Izgalmas és kihívásokkal teli időszaknak nézek elébe. Hosszú lesz az út, nem beszélve arról, hogy jön az őszi, téli időszak, úgyhogy szorítsatok nekem, hogy sikerrel járjak.

10K Runner, avagy nincs megállás, cél a 10 kilométer – Finálé

Eljött a nagy nap. 14 heti kitartó edzésnek értem ma a végére. Úgy éreztem jól sikerült a felkészülés, úgyhogy egy hatalmas csillagos ötös jár a 10k Runner appnak. Felkészültem az általa végigvezetett edzésekkel a versenyre és valóban sikerült az annyira elérhetetlennek tűnő 60 percen belül maradni (kb. 55 perc volt, de a hivatalos eredmény még nem került fel). Csak ajánlani tudom mindenkinek, bár ez csak egy eszköz, de nagyon jó eszköz.

10K Runner, avagy nincs megállás, cél a 10 kilométer – 14. hét

Eljött ez a hét is, 3 edzés és meglesz a 10 kilométer, izgatottan várom. Igazából már csak két edzés, mert egyet már lenyomtam Gabival szombat este. Egy 50 perceset, épp 3 percel kevesebb mint a múltkor szorgalomból futott, viszont jobb tempóban sikerült mindezt teljesíteni. Öröm hír, hogy időközben Gabi is benevezett valamint egy másik kedves ismerősöm is úgy döntöt, hogy ott a helye a versenyen, így sógorommal együtt már 4-en leszünk. 🙂  Jelenlegi terv szerint holnap (kedden) még tánc előtt futok egy edzést, csütörtökön egy sima kör Karesszal a szigeten és végül a versenyen fogom teljesíteni a 10km távot. Így legyen 🙂
Hála a facebook ajánló rendszerének, rátaláltam egy Futótársak nevű facebook csoportra. Tök sok hasznos/érdekes dolgot megtudtam innen, csak ajánlani tudom mindenkinek. Amúgy sem rossz, ha a facebook hírfolyamomba is begyűrűzik a futás 🙂 Pl. megtudtam, hogy versenyeken vannak úgynevezett iramfutók, akik egy adott irammal tolják végig a versenyt (pl. 2 óra 30 perc), aztán lehet csatlakozni hozzájuk, velük futni. Vagy például az is kiderült, hogy a félmaratonon részt vett egy csikós is, aki ostrocsattogtatással ösztönözte a népet 🙂 Folyamatosan értesülök mindenféle kisebb nagyobb futóversenyekről is.

10K Runner, avagy nincs megállás, cél a 10 kilométer – 12-13. hét

Elérkeztem az utolsó héthez, ha minden jól megy már csak 3 futás és meglesz a 10km. A hétvégén a Margit szigetre sétálva véletlenül belebotlottam a 30. WizzAir Budapest Maratonba, irígykedve és egyben csodálva néztem az alattam száguldó tömeget. Épp egy frissítő pont volt a híd alatt, úgyhogy most először láttam bele, hogy is történik mindez. Bár azt olvastam, hogy a 10km az a táv, amit még simán le lehet nyomni anélkül, hogy közben hidratálnánk, de ha feljebb akar lépni az ember a kilométerekkel, akkor bizony figyelni kell erre is. Nem akarok nagyon előre rohanni, de úgy gondolom, hogy jövőre én is ott akarok lenni a 31. Budapest Félmaratonon. Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán, és még a 10km-t sem tettem “magamévá”, lehet rájövök hogy nem is bírnám agyban a 2 órás futást, de azért igyekszem kitartani és csinálni tovább a dolgokat. Addig is itt egy kis kedvcsináló, hogy lehessen ízlelgetni a dolgokat:

Első szigetfutásom

Már vagy 2 hónapja kinéztem a szigetfutást, de valahogy minden közbe jött korábban, így nem tudtam elmenni eddig. Ráadásul a betervezett Vienna Business Run-ra se jutottam el a héten, mert a rendkívüli helyzet miatt nem indultak vonatok Bécsbe. Ilyen körülmények között már nagyon vártam a szombatot, hogy végre részt vehessek az első futórendezvényen.

10K Runner, avagy nincs megállás, cél a 10 kilométer – 11. hét

Feliratkoztam a Runner’s World magazin RSS feedjére, gondoltam nem árt ha egy kicsit jobban körülveszem magam a témával. Nem is bántam meg, mert kb. napi egy bejegyzést írnak, ami mindig tud adni egy kis löketet. Például legutóbb Carl Lewis-tól idéztek három gondolatot, amiből az egyik nagyon megfogott: “Az út a lényeg, nem az eredmény”. Persze gyakran hallja ezt az ember és az is meggyőződésem, hogy nem Carl Lewis-tól ered a mondás (ezzel mások is vannak így 🙂 ) de ettől függetlenül most nagyon betalált. Nem igazán számít, hogy hogy sikerül, vagy sikerül-e egyáltalán a 10 kilométeres verseny, az a munka amit addig beleteszek, az az ami igazán számít. Ha visszatekintek a tréning elkezdése előtti önmagamra olyan távolinak tűnik, és igencsak hihetetlennek is, hogy eljutok oda ahol most vagyok. Pedig most itt vagyok, 11 edzés héttel később és boldog vagyok hogy belevágtam. Fitt vagyok, szeretek mozogni, akarok mozogni, akarok többet futni, akarok gyorsabban futni, akarok barátokkal, családtagokkal futni, akarok motivációt adni másoknak hogy ezt tegyék. Ha nem tűztem volna ki a célt, biztos, hogy nem megyek el délután 4-kor a dög melegben futni, de akkor volt szabadidőm, ezért akkor mentem. Nooormális? De még mennyire, hogy az. Persze vigyáztam, ittam eleget, árnyékban futottam, de elmentem. Azt hiszem egy kicsit más ember lettem hála a futásnak és remélem ez így is marad 🙂

10K Runner, avagy nincs megállás, cél a 10 kilométer – 10. hét

Rákattantam a Margit-szigetre, ma zsinórban ötödjére futottam ott. Most hogy már 60 perc körüli edzések vannak, az a pár perc plusz amíg kiérek már fel sem tűnik. Kíméli a lábat, doppingol a többi futó, jobb a levegő, szóval nem is értem eddig miért nem jöttem ki. Jelentem a 10. hét is letudva 🙂

10K Runner, avagy nincs megállás, cél a 10 kilométer – 9. hét

Nincs megállás, most hogy sikerült az 5 kilométer robogok tovább a 10 kilométer felé, remélem te is kedvet kapsz. Ha esetleg eddig nem követted a blogot és azon csodálokozol, hogy hol van az előző 8 hét, akkor itt mindent megtalálsz.
Be kell vallani, hogy az 5k training befejezése után volt vagy 2 hét kihagyásom a futásban, ami ugyan nem azt jelenti, hogy nem mozogtam, mert volt közben elég sok tánc, meg azért munkahelyre bicajozás is, de be kellett látnom, hogy változtani kell, mert így nem fogok előre haladni. Ezért is döntöttem úgy, hogy a korábban már említett Wien Business Run mellett benevezek egy olyan futásra is, ami kellő motivációval tud szolgálni az előrehaladáshoz. Mivel papírforma szerint 6 hét (már csak 5), míg eljutok a 10k-ig, ezért olyan versenyt kerestem ami kb. 2 hónap múlva lesz és 10km a táv. Hála a már korábban is említett futó naptárnak, rátaltam a szeptember 27-én megrendezésre kerülő Budapest Futófesztiválra. Így hirtelen felindulásból be is neveztem a versenyre, persze a verseny szó számomra elég túlzó, mert egyetlen célom, hogy végigfussam a távot. Emellett még beütemeztem a már említett sziget futást is, s bár most szombaton sajnos nem tudok menni, de jövő hónapban ott akarok lenni. Hogy még egy kicsit hangoljam magam az új célra, a korábban beszerzett cipőmet kiegészítettem egy futó nadrággal, egy pólóval és 3 pár zoknival is 🙂