A 10km lefutása után várható volt, hogy új célt keresek, hisz eléggé megszerettem a futást, szeretnék tovább fejlődni. 2 dolgon gondolkodtam: az egyik a gyorsabb 10km, a másik pedig a félmaraton. A dilemmámat az döntötte el, hogy megláttam, hogy majdnem a szülinapomon április 17-én lesz a 31. Vivicittá Városvédő Futás, Félmaraton. Addig még van fél évem, hogy felkészüljek, biztos nem lesz egy könnyű menet, de nem is egy elérhetetlen cél. Amikor eldöntöttem magamban, rögtön írtam is Hollandiában élő Bálint barátomnak, aki nélkül biztos, hogy most nem tartanék itt. Mindig is nagyon jó barátok voltunk és nagyon sok (hol tudatos, hol tudattalan) motivációt kaptam tőle az évek során. Ha nem tudnám, hogy már túl van pár félmaratonon aligha adnám a fejem félmaraton futására. Persze mindig is vannak voltak és lesznek félmaratont, maratont futók, de amikor az ember közvetlen ismerőse tesz ilyet, azáltal elérhetővé, nem is annyira földöntúlivá válnak ezek a dolgok. Részben ezért is írom a blogot, mert remélem, hogy az én történetem is inspirál majd másokat.
Szóval megkérdeztem, hogy nem akar-e eljönni és futni egyet közösen. Ezt a válszt küldte: “A félmaratonhoz természetesen állatira nincs kedvem, de persze benne vagyok, nehogy már ezen múljon :)”. Mindemellett azt is felvetette, hogy mi lenne ha inkább Hollandiában futnánk március elején, mert sokkal kellemesebb hűvösben futni a félmaratont és áprilisban simán lehet, hogy már 20 fok felett lesz. Mondadom se kell felcsigázott az ötlet, de azért nagyjából attól tettem függővé, hogy tudok-e olcsón repjegyet szerezni, mert azért nem szeretnék vagyonokat ölni ebbe a kis kiruccanásba. Körbenéztem és bizony sikerült elég jó áron beszerezni a repjegyet, úgyhogy most már nincs visszaút (neked se Bálint 🙂 ), március 6-án ott fogunk futni Hágában. Így is van még 5 hónapom addig, ami remélhetőleg elég lesz.
Ettől függetlenül az eredeti elképzelést nem adtam fel. Ott akarok lenni a Vivicittá félmaratonon, ahol remélhetőleg a futótársaim is velem tartanak majd és együtt gyűrhetjük le a picit több mint 21 kilométert. Ki tudja, talán még mások is kedvet kapnak menet közben és csatlakoznak hozzánk 🙂
Persze szép dolog nagyot álmodni, de nem ártana valami épkézláb tervvel is előállni, hogyan is fogok oda eljutni. A neten körbenézve is elég sok félmaratoni tervet lehet találni, pl. itt egy 18 hetes, de még 1-2 hónapja az Endomondo egy elég jó kedvezményt adott, így előfizettem 1 évre náluk a prémium szolgáltatásra. Ennek része az is, hogy különböző edzésterveket kapunk félig meddig testre szabva. Van nekik félmaratoni tervük is. Egy dolog azért picit macerás volt a 10k Runnerre, még pedig az, hogy mivel amúgy trackelésre az Endomondót használtam, így mindig 2 alkalmazást kellett egyszerre menedzselni, ami nem volt mindig zökkenőmentes. Ha az Endomondót használom a továbbiakban, akkor ez bizony egycsapásra megszűnik, nem beszélve arról, hogy tényleg végigvezet az edzéseken, szól hogy mikor milyen tempóban fussak. Arról nem is beszélve, hogy havi egyszer futni kell egy Cooper tesztet (sose gondoltam volna, hogy valaha örömmel fogok gondolni egy Cooper teszt lefutására, pedig most így van) a jelenlegi állapotom felmérésére, ami alapján tovább alakítja majd az edzéstervet. Hogy mennyire fog ez beválni azt nem tudom, de azért olyan nagyon nem hiszem, hogy mellélövök vele. Ettől függetlenül nem fogok foggal körömmel ragaszkodni ehhez, ha időközben elém kerül egy jobb alternatíva, akkor egyszerűen majd váltok arra. Mindenesetre megosztom itt az edzéstervet, hogy akit érdekel meg tudja nézni:
https://www.endomondo.com/training/plan/15793554
Izgalmas és kihívásokkal teli időszaknak nézek elébe. Hosszú lesz az út, nem beszélve arról, hogy jön az őszi, téli időszak, úgyhogy szorítsatok nekem, hogy sikerrel járjak.